Hírek, újdonságok

A régi időkben nem voltak korszerű ablakok, pedig ez mindig is kulcskérdés volt. A kínaiaknál előfordult, hogy osztrigadarabokkal próbálkoztak.

A keleti népeknél – csakúgy, mint napjainkban – az ablakok nem az utcára, hanem inkább az udvarra nyíltak, finom rácsokkal díszítve; és zsalukkal, táblákkal voltak elzárhatók. A kínaiak finom, lakkozott szövettel, vékony szarulemezekkel vagy csiszolt osztrigadarabokkal látták el ablakaikat, míg a rómaiak Mária-üveggel, vékonyra csiszolt acháttal.

Kr. után a IV. században említenek először színes üvegből készült templomablakokokat. A VII. és VIII. században angol főpapok Franciaországból hozattak üvegeseket és ugyancsak a VIII. század végén helyezték el a lateráni templom üvegablakait. Magánházakban a XII. és XIV. században kezdették Francia- és Angolországban az ablakok üvegezését és e szokás innen terjedt lassan tovább úgy, hogy Aeneas Sylviusnak Bécs városában még 1458-ban is feltűnt a sok üvegezett ablak. Magyarországon meglehetős későn honosodott meg az ablakok beüvegezése, és az olajos papír, Mária-üveg, vászon stb. ablakok még sokáig használatban voltak akkor, mikor Nyugat-Európában az ablakokat már régen üvegezték.