Hírek, újdonságok

Ha az ablak párásodik, talán csak apró bosszússágnak tűnik, azonban súlyosabb következményei is lehetnek: például a fal penészedése, a tapéta leválása, a vakolat elszíneződése. Legyünk körültekintőek, és válasszunk korszerű ablakokat és ajtókat!

A hőszigeteléssel szemben támasztott egyre magasabb elvárások néha azt eredményezik, hogy elszalad velünk a ló, vagy nem fordítunk kellő figyelmet az intő jelekre.
A fallal szembeni egyik elvárásunk, hogy gondoskodjon a ház hőháztartásáról, az ablak esetén pedig többek között, hogy ne rontsa le azt, azaz a fal és az ablak találkozásakor ne keletkezzenek úgynevezett hőhidak, illetve, hogy ne párásodjanak be az ablakok.
Több oka is lehet annak, hogy a lakótérben pára keletkezik.
Az újonnan épített ház esetén például, ha a szerkezetekbe bevitt építési víz (pl. vakolat, beton által) még nem távozott el, azaz még nem száradt ki rendesen a fel.
Az is párásodást okozhat, ha a ház helytelen technológiával épült, például magukat a falakat úgy alakították ki, hogy azok a házat „bedunsztolják”. Az emiatt keletkező gombásodás és pára miatt néha helytelenül az ajtókat, ablakokat teszik felelőssé. Ha a ház már készen van, ki is száradt, számolni kell a hétköznapi használati víz párolgásával is, ami egy négyfős háztartás esetében körülbelül napi öt liter, ami a főzésből, fürdésből, mosásból adódó vízgőzt jelentheti. Továbbá nem elhanyagolható tényező az emberi szervezet páraleadása sem. Az emberi légzés során is egy-két liter vízgőz kerülhet naponta a ház légterébe. Ez a páradús levegő az ablaküveg belső, hőtechnikailag kedvezőtlen csatlakozási felületein kicsapódik, s az ablakon pára jelenik meg.
Ha az üvegtáblák között észleljük a párásodást, az a rossz minőségű üvegkialakításra utal. Egy megbízhatóan hőszigetelő üvegtábla pereme le van tömítve, így oda nedvesség nem juthat be. A táblák közötti párásodást vagy a tömítetlenség, vagy a páramegkötő anyag hiánya (esetleg telítődése) okozhatja.

Elsősorban rendszeres ún. drasztikus szellőztetéssel és szakszerű beépítéssel lehet megelőzni a párásodást.
Javasolt a megfelelően végiggondolt szerkezetek (tégla, vakolat stb.) alkalmazása, amellyel a dunsztolódás elkerülhető, ezáltal hozzájárul az épület nedvesség-szabályozásához, így csak ott van szigetelés, ahol arra szükség van.

A pontos kivitelezés az ablak beszerelése esetén is elengedhetetlen. A nyílászáró optimális beépítéséhez ismerni kell a fal szerkezetét, mert az meghatározza a szigetelés anyagát és az ablak rögzítésének módszerét.
Ma már az ablaktokban végigfutó háromszoros gumitömítés számít a legkorszerűbbnek. A belső tömítés megakadályozza, hogy a páradús levegő eljusson az ablak vasalatához, így fagy esetén nem következik be ezen a ponton jegesedés. A tokban elhelyezett középső tömítésnek pedig az a feladata, hogy ne kerülhessen a tokon keresztül szennyeződés, ill. nedvesség a lakás belső terébe. Ezáltal biztosítva van a kellő hőszigetelés, a víz- és párazárás, s a tömítés felveszi a dinamikus terhelések miatti rezgéseket. Általában fekete vagy szürke gumitömítést használnak.

Nem elhanyagolható szempont a helyes szellőzetés. Ha csupán bukóra nyitjuk az ablakot, akkor csak az ablak közvetlen előterében lévő hideg és meleg levegőt cirkuláltatjuk. Célravezető megoldás a drasztikus szellőztetés, amikor is az ablakokat sarkig tárva naponta kétszer öt-tíz percen keresztül kereszthuzattal állítjuk helyre a lakás belső páratartalmát. Ez a módszer azért is szükséges, mivel napjaink technikai fejlesztéseinek köszönhetően az alapvető elvárásoknak megfelelően annyira jól szigeteltek az ablakok, hogy a tokon keresztül semmilyen légcsere nem megy végbe.
Takarékosabb megoldás lehet a használati víz párolgásának, és ezáltal a lakás relatív páratartalmának a csökkentése. Ehhez csupán apró életmódbeli változtatásokat kell végrehajtanunk, mint például a mosott ruhák lakáson kívül való szárítása.

Forrás: www.hg.hu/cikk/nyilaszaro