Hírek, újdonságok

Május 18-án az Európai Parlament megszavazta, hogy 2020-tól minden épületnek alacsony energiafogyasztásúnak kell lennie: az új épületeket az előírás jegyében kell felépíteni, a meglévőket pedig, amennyiben lehetséges, felújítással kell korszerűsíteni úgy, hogy elérjék az előírt szintet. Az Unió ezzel is elő kívánja segíteni, hogy megvalósuljon az a célkitűzése, amelynek értelmében az elkövetkező 10 évben 10%-kal csökkenti energiafelhasználását.

Ha belegondolunk, hogy az EU teljes energiafogyasztásának 40%-áért az épületek felelősek, érthető, hogy mekkora a jelentősége a megtakarításnak. A középületekre egyébként már 2018-tól érvényes az energiafelhasználás csökkentését célzó előírás.
A tagállamoknak az előírás értelmében kell megváltoztatni az építészeti szabályozást, és olyan előírásokat beépíteni abba, amelyek költséghatékony módon kényszerítik ki a követelmények betartását. Az átállást uniós támogatás is segíti majd. A racionalizálás részeként bátorítják a megújuló energiaforrások hasznosítását, az épületekben korszerű, energiatakarékos berendezések, hűtő- és fűtőrendszerek alkalmazását. Szükséges lesz majd a meglévő gépészeti rendszerek rendszeres felülvizsgálata. A most kedden elfogadott direktíva része egy nagyobb, az energiahatékonyság növelését célzó csomagnak.

A hazai szakemberek ugyanakkor szkeptikusak: szerintük túlságosan tág fogalom a „közel nulla energiafogyasztású épület”. Reith András, a Hungarian Green Building Council alelnöke szerint kritikus pont az is, miként épül majd be az előírás a hazai szabályozásba, különös tekintettel az ellenőrzésre és a szankciókra. Az energetikai előírások alkalmazásával kapcsolatban mindez ma is gond: a szabályozás ugyan jó, de az már nem megoldott, hogy ki és miként ellenőrzi annak végrehajtását. Reith szerint emellett a döntéshozatalkor erősen érvényesült az energialobbik hatása, így nálunk a kívánatosnál kevésbé szigorúak az előírások; szomszédos országokban akár 16-20%-kal szigorúbbak is az előírások.

Jó szakmai programokban pedig nincs hiány: ilyen a KÉK, azaz Komplex energetikai és Klímavédelmi Program, amelyet a Magyar Építőanyagipari Szövetség idén áprilisban hozott nyilvánosságra. Az anyag bevezetője szerint a program végrehajtása nemcsak az energiatakarékosság, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése szempontjából lenne kívánatos, de 200 ezer új munkahelyet is teremtene. Ugyanakkor fontos, hogy felújításra csak azokat az épületeket tartja érdemesnek, amelyeket még legalább 20 évig használni lehet.

Dudás Judit, a Magyar Téglás Szövetség ügyvezetője is hangsúlyozza, hogy nem minden létesítményt érdemes felújítani: a hazai épületállományban jócskán található olyan épület, amely például már nincs megfelelő statikai állapotban, vagy árvíz -/belvízveszélyes területen fekszik. Egyetért azzal, hogy az előírásokkal kapcsolatban szükséges lenne a szigorúbb ellenőrzés és szankcionálás; reményei szerint a jövőben az építésfelügyeleti rendszer, valamint az építéshatósági munka hatékonysága is fejlődni fog. A különféle programok pedig, mint a KÉK is, szerinte csak akkor válnak hatékonnyá, ha kellő anyagi és szervezeti támogatást kapnak. A szövetség részéről egyébként többször rámutattak, hogy érdemes kiaknázni a felújításokra szánt EU-s támogatást, mert az így megtakarított pénzek átvihetők az energiatakarékos új épületek létrehozásának támogatásába. Dudás a szakpolitikusok részéről a jövőben lát esélyt arra, hogy mindez megvalósulhasson. Sok múlik azonban azon, hogy mekkora keret áll erre a célra rendelkezésre.

Az előírás tehát újabb „energiamérce” felállítását jelenti, ugyanakkor az épületek energiahatékonyságát vizsgáló rendszerekből is többféle van használatban. Ilyenek a LEED, a DGNB, a BREAM vagy éppen az unió Green Building Programme elnevezésű programja, amely az előzőekkel ellentétben nem az általános fenntarthatóságot, inkább csak az energiahatékonyságot vizsgálja. Ugyanakkor Frank Gehry amerikai sztárépítész nemrég a Chicago Tribune hasábjain megjelent interjúban adott hangot annak a véleményének, hogy a zöld építészet pusztán politikai ügy, és a különféle minősítések gyakran arra valók csak, hogy létjogosultságot adjanak olyan épületeknek is, amelyeket nem lenne szabad felépíteni. Szerinte számos LEED-minősítést értéktelen épületekre adnak ki; az energiahatékony építészetet roppant költséges dolognak nevezte, amely soha nem térül meg igazán.

Az interjúra reagálva hasonlóképpen vélekedett Fred Bernstein építészeti szakíró is, aki példákkal is alátámasztotta azt. Megemlítette például a LEED arany fokozatával kitüntetett Las Vegas-i City Centert, amely több mint 5000 hotelszobát, kaszinót, bevásárlóközpontokat és éttermeket felvonultató létesítmény – a Mojave sivatag kellős közepén. Bernstein szerint, ha az épületkomplexumra nincs meg a LEED minősítés, valószínűleg többen elgondolkoztak volna, hogy van-e értelme egyáltalán egy ilyen létesítménynek, és esélyt lát arra, hogy az egyáltalán nem is épül fel. A LEED, de a többi minősítési rendszer is csak egy különböző szempontokat vizsgáló lista, amely nem tér ki arra, hogy egészében véve van-e értelme a projektnek.

Reith András szerint valóban előfordul, hogy egy projekt „zöldre festésére” használják a minősítő rendszereket. Azok között egyébként is nagy különbségek vannak: míg egyes rendszerek marketingje nagyságrendekkel jobb, mint valós hatékonysága, addig másoknál pont fordítva: jóval hatékonyabban alkalmazhatók, mint amennyire elismert brandek. Ezért is tartja rendkívül fontosnak az építészek, mérnökök tájékoztatását. Az energiahatékony építészet terjesztésének ügyében azonban továbbra sem a politikától, hanem a piactól, és nagyon lényeges mértékben a civil szervezetektől vár áttörést. A Közép-európai Egyetemen (CEU) egyébként most készül egy tanulmány, amely kimutatja, mennyire komoly nemzetgazdasági hatásai lehetnek annak, ha nemcsak felszínes programok, hanem komolyabb lépések is történnek az épített környezet energiahatékonnyá tételéért.
Az Unió tehát ismét olyan lépést tett meg, amely a fenntarthatóság irányába terelgeti a hazai építőipart: már csak az a kérdés, hogy mennyire vagyunk hajlandóak követni a fejlődés irányát.

www.hg.hu/cikk/epiteszet