MEGINT PENÉSZ !

Ma már minden építésznek tudnia kellene, hogy a megváltozott igények és
építési szokások miatt a szerkezeti kapcsolatok gondos tervezése és
kialakítása elengedhetetlen. A jó hőszigetelő képességű épülethatároló
szerkezetek beépítésével a hőhidak hőveszteség növelő hatása is megnő,
és ezzel együtt jár a hőhidas szerkezetszakaszok „hidegebb” belső
felületi hőmérséklete, az időszakos belső felületi páralecsapódás, a
kapilláris kondenzáció és a penészképződés veszélye.
Az épület és a tervek
Az esettanulmány egy alig két éve átadott, 12 lakásos zuglói társasház
penészkárosodásait mutatja be, amelyek keletkezésében valamennyi
közreműködő (tervező, kivitelező, műszaki vezető és ellenőr)
elmarasztalható.
Az épület négy lakószintes, alápincézett, monolit vasbeton vázas, a
vázkitöltő külső falak vakolt POROTHERM 30 N+F falazatok. A lakásokat
az alsó szinteken erkélyekkel, a legfelső szinten tetőteraszokkal
alakították ki. A vasbeton erkélylemezek hőszigeteletlenek, akárcsak a
teraszfödémek homlokzatsíkból kinyúló szegélylemezei és a III. emeleti
teraszok feletti, két irányban kinyúló előtetők. Utóbbiakat a
sarokablakok nyílászáróinak csatlakozásánál acél sarokpillérek
támasztják alá (1. kép). Az ablakok és erkélyajtók 10 lakás esetében
„közepes” (2,8 W/m2K hőátbocsátási tényezőjű), 2 lakásnál pedig
fokozott hőszigetelő képességű (1,1 W/m2K hőátbocsátási tényezőjű),
üvegezéssel ellátott műanyag szerkezetek. Találják ki, kiké az a két
lakás…
Az ilyen szerkezetkialakítások eleve magukban hordozzák azt a veszélyt,
hogy a „pozitív” falsarkoknál, a vasbeton sarokpillérek és a
homlokzatsíkból kinyúló, hőszigeteletlen vasbeton lemezszerkezetek
sávjaiban időszakosan igen alacsony belső felületi hőmérséklet
alakuljon ki. Ezt csak igen gondos tervezéssel és kivitelezéssel
(például a „hűtőbordák”-ként működő vasbeton szerkezetek
körülszigetelésével vagy „hőhíd-megszakításos” kialakításával, a
vasbeton pillérek hatékony hőszigetelésével) és a belső
légállapot jellemzők kordában tartásával lehet elkerülni.
Ezzel szemben a kivitelezés csupán egy olyan engedélyezési terv alapján
folyt, ami – csak példaként – még az OTÉK szerint előírt kétirányú
metszetrajzokat és a hőtechnikai ellenőrző számításokat sem tartalmazta
és egyébként sem adott megfelelő támpontokat az épületszerkezetek
hőszigetelésére vonatkozóan. Márpedig a penészkárok elkerüléséhez egy
ilyen épületnél (is) részletes kiviteli terv, minden eltérő szerkezeti
csomópont átgondolt kidolgozása és természetesen ugyanilyen gondos
kivitelezés szükséges. A kiviteli tervek elhagyása egy közel 200 millió
forintért értékesített épületnél meglehetősen kockázatos „spórolási”
megoldás…
A penészkárok keletkezési okai
A penészkárok keletkezési okainak vizsgálatakor el lehetett vetni
azokat a tényezőket – túlzottan magas páratartalom, nem
rendeltetésszerű használat, a „friss” épülethatároló szerkezetek magas
nedvességtartalma, alacsony helyiséghőmérsékletek – amelyek az adott
épületnél, illetve lakásoknál egyértelműen nem álltak fenn. Marad tehát
a hőhidas szerkezetkialakítás (mint közvetlen tényező), a
szabályozatlan lakásszellőzés (mint meghatározó közvetett tényező) és a
műanyag alapú festés (mint a penészkárok keletkezését elősegítő
közvetett tényező) hatása.
Az épülethatároló szerkezetek csatlakozásánál kialakuló hőhidak
többdimenziós hőáram-sűrűsödést eredményeznek attól függően, hogy csak a
szerkezet síkváltásáról („geometriai hőhíd”), a szerkezetbe beépített,
jelentősen eltérő hőszigetelő tulajdonságú anyagokból készített
szerkezetrészek („anyagváltási hőhíd”, esetünkben a jó hőszigetelő
képességű falazatba beépített, alulhőszigetelt vasbeton pillérek), a
hőszigetelt szerkezetekből kinyúló szerkezetrészek („hűtőborda hatás” –
a vizsgált esetben az attika-falak, hőszigeteletlen vasbeton
erkélylemezek és terasz-szegélyek). A hőhídhatást növeli, ha az érintett
helyeken nyílászáró szerkezetet is beépítenek.
A hőhidak szakaszán a szerkezet belső felületi hőmérséklete időszakosan
az ún. harmatponti hőmérséklet alá süllyedhet, ami páralecsapódást,
majd az úgynevezett kapilláris kondenzációt eredményezi. A felületeken,
illetve a kapillárisokban kialakuló, 75 %-osnál magasabb relatív
páratartalom a penészgombák megtelepedésének legfőbb oka!
A másik alapvető probléma a lakások, illetve a helyiségek
kiegyenlített, szabályozott szellőztetésének megoldatlansága, amit
súlyosbít az igen jó légzárású műanyag ablakok és erkélyajtók
beépítése. Ennek megfelelően a friss levegő bevezetése, és a romlott
levegő elvezetése megoldatlan. Ez a hatás különösen a „pozitív”
falsarkoknál kedvezőtlen, mivel itt a megfelelő mértékű légáramlás
illetve légcsere gátolt, vagyis a levegőben lévő pára feldúsulása
bekövetkezhet, és az amúgy is hidegebb felületeken – pl. az ablakok és
erkélyajtók gyenge hőszigetelő képességű üvegezésén és a hőhidak
szakaszán – a pára kicsapódik.
Téli délelőttökön az ablakokat párafüggőny lepi el, a lecsapódó pára
csendesen folydogál a parkettára. Az építész pedig azt írja a műszaki
leírásban, hogy a helyiségek szellőztetése az ablakok nyitásával
történik…
A penészkárok keletkezési helyei
A következő táblázatban bemutatom a penészkárok keletkezésében
meghatározó jelentőségű hőhídhatásokat, illetve azok előfordulását két
lakás négy legnagyobb mértékű károsodási helyein (a két lakásban
összesen nyolc helyen keletkezett penészkár). A táblázatból
kiolvasható, hogy a 2., 3., 4. és 5. képeken látható penészkárokat
melyik hőhídtípus és milyen mértékben befolyásolja.
Összefoglalás
Senki ne gondolja, hogy az eset egyedi. Sorozatban épülnek méregdrága
lakások lakóparkokban, társasházakban kidolgozatlan engedélyezési
tervek alapján, lelkiismeretlen, botcsinálta vállalkozók
kontárkodásával, gyakorlatilag minden ellenőrzés nélkül. A tulajdonos
boldogan költözik be az új lakásba. Eljön a tél, beindítja a fűtést és
hamarosan hívatlanul megjelennek az újabb lakók, a penészgombák is.
Forrás: spektrumkiado.hu