Hírek, újdonságok

Az ókori görögök híresek voltak az építészeti zsenialitásukról. Ők az ablakot az utca felé csak magánházaik felső emeletén alkalmaztak. A római építészetben az ablakok általánosabbak voltak.

Az ablakkereteket többnyire fémből, az ablakszárnyakat fából készítették. A görög ablak négyszögalakú volt, egyszerű díszítésű, a római ablak párkányokkal, konzolokkal, szobrászmunkával díszes. Az iszlám építészetben a csoportos ablakok voltak szokásosak. Az egyes stílusok kialakulásával az ablakok is másképp alakultak.

A stílus az ablakboltozat sajátos alakjában és az ablakot tetőző és környező formákban (szemöldök, oszlop, konzol, könyöklő) nyilvánul meg. Az ablakba az üveget ólombordákkal, a hornyokba ragasztás (ez volt az általánosságban divó módszer) vagy léccel megerősítés utján helyezték el. Hagyományosan fehér, úgynevezett szolin-üveget, vagy nagyvárosi díszesebb házakon tükörüveget használnak. A rómaiak áttetsző üvegből (vitrum), máriaüvegből, vékonyra szelt márványlappal, acháttal is kitöltötték ablakukat, noha általában fatáblákat alkalmaztak. Biztos adatunk üvegablakról csak a VI. századból van.

A templomok ablakaiban üvegfestményeket helyeztek el. A lakóházak ablakaiban ólomba foglalt kis üveglapokat alkalmaztak, de csak előkelő házakban, a XII. század óta. Japánban, Kinában olajos papirossal fedték az ablakokat. Lakóházakban csak a XII. századtól kezdve használtak üvegablakokat Angliában, a XIV. századtól kezdve Német- és Franciaországban. Bécsben a XV. században is még sok üvegtelen ablak volt. Többnyire az ablaknyílásba akasztott szőnyegekkel védekeztek eső, szél és melegség ellen.